Oldal kiválasztása
Kinek az útját járod?

Kinek az útját járod?

Kemény a munka?

Kemény a munka?

Alkalmazottak többsége reggel felkel, bemegy a munkahelyére és dolgozik 8 órát. Majd elmegy ide-oda, aztán haza. Másnap ugyanígy reggel felkel és elmegy dolgozni. De a vállalkozók többsége sem sokban különbözik ettől. Talán csak annyiban, hogy nem nyolc, hanem 12-14 órát dolgozik. Ma is, holnap is. Hónapokon, de igen gyakran éveken át. Ki jó pénzért, ki meg kevésbé. Elég kevés szabadidő mellett.

Hogy ez jó, vagy sem… nem az én tisztem eldönteni.

De talán azt te is érzékelted már, hogy annyi mindenki szeretné, hogy neki dolgozz. Úgy értem, hogy az ő céljain dolgozz. Te! Akár alkalmazott vagy, akár nem. És igen: sokan bele is mennek ebbe a játszmába. Ami egy cseppet sem rossz. Feltéve, hogy ezzel a saját célodat sikeresen megvalósíthatod. Viszont ha ez nincs így, akkor akkor ez finoman szólva is szívás.

Most még nem tudom, hogy mit csinálsz, mennyit dolgozol.
De te igen.
És ez most fontosabb.
Ha itt vagy, ha érdekel a passzív jövedelem – bármi okból is -, akkor talán ez most a LEGJOBB PILLANAT, hogy feltedd magadnak a kérdést: KINEK AZ ÚTJÁT JÁROD?

Ez a saját utad?

Ez annyira fontos kérdés, hogy ezt az oktatás minden szintjén, de legalább középiskolától felfelé, na és minden munkahelyen MINDENNAP feltenném mindenkinek: kinek az útját járod?

  1. Te mit válaszolnál erre a kérdésre?
  2. És mit szeretnél válaszolni?

Tudom, tudom, nem most és nem neked teszem fel ezt a kérdést először. Az első kérdésre elsőre majdnem mindenki “a saját utamat járom” választ adja. De a második kérdésre is. Majd amikor újra felteszem az első kérdést, vagyis hogy valójában kinek az útját járja (tényleg, te kiét?), akkor már más, jobban átgondolt válaszok jönnek.

Az anyám, apám útján járok. Ők akarták, hogy orvos, ügyvéd (vagy más) legyek. De én valami egészen másra vágyom.

A gyerekeim, feleségem, férjem elképzelései szerint élek. Nekem tulajdonképp nincs is célom.

A főnököm mondja meg mikor mit csináljak, az ő céljain dolgozom. Nem is tudom, hogy nekem van-e sajátom.

Annak idején a pénzért kezdtem – azt hiszem. Legyen, és legyen minél több. Most, hogy van, nem érzem jobban magam, és ezt nem értem.

Mert ahhoz, hogy valaki a saját útját járja, kell valami. Valami igen fontos dolog, ami nélkül nincs saját út. És ez nem más mint a cél. Ez maga az út. Kell, hogy legyen célod. Saját célod. Olyan, ami neked fontos. Nem másnak, neked.

Oké, értem én, hogy nem gond, ha másnak is fontos. Persze! Legyen fontos az a cél a párodnak, a szüleidnek, gyerekeidnek. Vagy másnak. De neked, ha a szívedre teszed a kezed, neked fontos? Neked értékes? Jól érzed magad tőle? Többnek, jobbnak, értékesebbnek érzed magad, hogy azt az utat járod, mint amit, mintha valami egészen mással foglalkoznál?

De kérdezhetem másképp is: van-e olyan, amit szívesebben csinálnál, mint most, és ettől nem csak jobban éreznéd magad, de tudnád, hogy annál nincs is érdemesebb dolog? Van ilyen? Van olyan, amit igazán szeretnél, de most nem ezzel foglalkozol?

  • Ha erre a kérdésre igennel válaszolsz, akkor bizony jelenleg NEM a saját utadat járod.
  • Ha viszont nemmel válaszolsz, vagy nincs semmi más, amit szívesebben csinálnál, ha az, amivel nap mint nap foglalkozol, számodra ez a legértékesebb és legnagyszerűbb dolog, akkor valóban jó úton jársz.

Ha így van, ha jól érzed magad a bőrödben, ráadásul ez azt is jelenti, hogy elegendő pénzed van egy ilyen élethez, először is szívből gratulálok, másrészt szeretnélek megkérni arra, hogy írj nekem, és meséld el a történetedet, ha tanulhassak belőle, és ha nyitott vagy rá, oszd meg olvasóimmal és tréning hallgatóimmal.

Ha túl göröngyös az út

Ha túl göröngyös az út

Ha pedig valami mégis hiányzik valami, ha nem a saját utadon jársz, vagy ha ez az út túl kemény, túl göröngyös, ha túl sok benne a bosszúság, akár üzleti téren, akár magánéletben, ha kevés a pénz és kevés a szabadidő is, ha nem azzal foglalkozol (még), amivel igazán szeretnél, akkor KÉRLEK, ne pazarold tovább az idődet, vagyis az életedet:

–> változtass!

Mindegy mit. Bármit.
Te is tudod, hogy ez így nem mehet tovább. Nem fogod jobban érezni tőle magad. De ha változtatsz, akkor legalább az esélyt megadod magadnak arra, hogy hátha jobb lesz. Ha pedig ez a “hátha” nem elég kielégítő megoldás számodra, akkor töltsd ki ezt a néhány mezőt és kezd el olvasni a “Mikor lazítasz már?” c. hírlevelünket, melyben arról is olvashatsz, hogyan járhatod a saját utadat, és hogyan kezdheted el ezt minél előbb.

Mit gondolsz: érdemes lenne ezzel foglalkoznod?

  • Ha nem, semmi gond: további minden jót kívánok!
  • HA IGEN, akkor pedig töltsd ki ezt a pár mezőt, és gyere, tarts velünk. Kérlek, engedd meg, hogy én is segíthessek neked, hogy minél előbb rátalálhass a saját utadra.

Kérlek, töltsd ki ezt a mezőt! Azt a nevet add meg, ahogyan szeretnéd, hogy szólítsunk.
Kérlek, töltsd ki ezt a mezőt is!
Kérlek, válaszd ki azt, amelyik most legjobban érdekel!